webdesign

Belőlem a gyerekeim hozták ki a kreativitást.

Azt a kreativitást, ami minden emberben ott van. Gyerekkorban erősen lángol, kamaszkorában még izzik, de a felnőttkor szépen kioltja a szikráját is annak amit valahogyan átmenekítünk az évek során. Elkezdünk komoly emberekké válni, komoly dolgokkal foglalkozni, tudományos cikkeket olvasni regények helyett, pályázatokat írni novellák és versek helyett. Rajzolni pedig csak telefonbeszélgetés közben szoktunk, titokban egy papírfecnire ami majd a kukában végzi összegyűrve. Legalábbis ez volt az én történetem. Egészen addig amíg meg nem születtek a gyerekeim. Ekkor megindult bennem valami. Valami más, mint amit addig csináltam. Előkerült a horgoló tűm, a varrógépem. Előkerültek a nagymamától kapott kósza emlékek is arra vonatkozóan, hogyan kell kiszabni egy ruhát hogyan helyezzük el az anyagot a gép talpa alá. Kicsit kiegészítettem, aktuálizáltam ezt a tudást és megvarrtam életem első ruháját. Egy polár anyagból készült hosszú őszi kis kabátka volt.

Ezután nem tudtam leállni. Azt hiszem, ezt nevezik a teremtés örömének. Nincs annál izgalmasabb dolog, mint amikor megszületik egy ruhadarab a kezeid között. Meglátod az anyagot amiből készülni fog, érzed az illatán, a tapintásán, látod már lelki szemeiddel, hogy milyen lesz. A kivitelezés folyamata olyasmi, mintha nem is a földön járnál. Minden mozdulat jó, és tudod, hogy eljuttat a célig.

Hogy miköze ennek a webdesignhoz?

A folyamat. Pontosan ugyanez a folyamat zajlik le bennem, amikor elkészítek egy arculatot vagy megalkotok egy weboldalt. Ott van benne az, az érzés ami azt hiszem az istenek kiváltsága: a teremtés öröme, az alkotás izgalma. Minden általam létrehozott weboldalt, kicsit a saját gyermekemnek érzek. Úgy, ahogyan a vállalkozásomat is, amely keretet adott a kreativitásomnak, amelyre ujjongva, szeretettel gondolok, és amely ma ünnepli az 1 éves szülinapját.